Búcsú

Búcsú

Fájdalom, düh, magány, felismerés, beismerés, elengedés, gyász, megbirkózás a kiszolgáltatottsággal, felállás, továbblépés. Ugye mindannyiótoknak ismerős érzések ezek, talán épp most is valamelyik fázisát élitek meg, ahogyan én is…

A pszichológusom szerint egészen konkrét mintája van annak, ahogyan feldolgozom a problémáimat. Először csak kerülgetem azokat, majd hetekig szívet tépő, belső harcot vívok magammal, mire megtörténik a feldolgozás és elengedés egy fotósorozat formájában. Úgy bizony, a művészetterápia jótékony hatását évek óta érzem/élvezem és mindenkit bíztatok, hogy találja meg a saját önkifejezési formáját. 2017 az ilyen felismerések és folyamatok éve volt. El kellett fogadnom, hogy bizonyos emberek csak bizonyos szakaszában lehetnek jelen az életemben. A Búcsú című sorozatom ezeket az érzéseket veszi sorra. Gondolom magatok is kitaláltátok, hogy egyáltalán nem volt véletlen a helyszínválasztásom (vonattemető) és a ruhák változó színei sem. 🙂 Mind-mind az érzelmi hullámvasúton átvergődő balerinát hivatottak erősíteni. Azt a belső fejlődést, aminek hatására képes egy új utat, egy “új vonatot” választani. Amibe képes beleengedni magát és a reményekkel teli jövőbe tekinteni.

 

 

„Leszel, kivé válni akarsz.
Hagyd, a kudarc higgye csak,
Győzött, ezek csak szavak.
A lélek kacag és szabad.”
(Ella Wheeler Wilcox)

There are no comments