Hedonizmus 2.0

Hedonizmus 2.0

Az utazás számomra szabadság, feltöltődés, a világom tágítása, inspiráció a jövőbeni munkáimhoz. Eddig számtalan fotó segített emlékezni, de mostantól az egyes bejegyzéseken keresztül szeretném rendszerezni a gondolataimat/fotóimat, talán visszamenőleg is (mire vállalkozom?!). Ha valaki tippekre számít tőlem, annak csalódást fogok okozni, színtiszta szubjektív ömlengés/néha kritika következik, még szubjektívebb fotókkal, amik az adott országot/várost jelentik nekem. 🙂

2 hete jöttünk haza Észak-Olaszországból, Milánó és a Comói-tó volt az úti cél. Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok az a klasszikus, heverészős turista. Mennem kell, felfedeznem! Napi 10km megtétele alatt hiányérzetem támad. Nyilván mi is megnézzük a helyi nevezetességeket, de azoknál időzünk a legkevesebbet. Annál inkább keressük a nagyon helyi városrészeket, igyekszünk beolvadni, császkálni és felvenni a ritmust.

valami zseniális

kimaxolt cukiság

Galleria Vittorio Emanuele_hason fekve

Navigli

Milánóról az első, ami az eszünkbe jut: a divat fővárosa. És tényleg!!! Nem igazán kötnek le a nagy márkák, nem áhítozom a termékeikért, max. a divatfotóikért, de amivel ott találkoztam…hatott, még rám is! Az a város a stílus maga, pusztán a kirakatok nézegetése felér egy egész napos programmal, nem beszélve az ultrastílusos férfiakról és nőkről, akiket csak bámulni lehet és kell! Olyan méltósággal és eleganciával öregszenek, minden beavatkozás nélkül, hogy arra nincsenek is szavak. Azzal nyugtatgattam magam, hogy az emberek nagy része biztosan a divatszakma egyes területein dolgozik és ez a business look-juk, de nem… Mindenesetre követendő ez az igényesség és mentalitás.

Az utunk 2/3-át a tónál töltöttük (Milánótól mindössze 1 óra autóút), érdemes autót bérelni, szelni a hegyi utakat a tópart mentén és kompozni, egyszerűen lenyűgöző, ahogyan a hegyoldalban elő-előbukkannak a pici, színes ékszerdoboz falucskák. Egészen más arcukat mutatják a vízről nézve, mint a szűk utcákon sétálva. Friss levegő, tisztaság (érezhető a svájci határ közelsége), kedves és nyitott emberek, akik írtó hálásak minden olaszul tett próbálkozásért. 🙂 Az idő lassabban jár, amihez mi is örömmel igazodtunk, élveztük a festői látványt, amivel nem lehet betelni. Nem beszélve az olasz konyha és bor-, kávékultúra nyújtotta lehetőségekről, maradjunk annyiban, hogy a tudatos étkezésemet szépen itthon hagytam. 😀 Visszanézve és látva a bőröm állapotát, talán túlettem magam halból. 😀 Minden hajnalban a frissen fogott lavarello-ból (nagy maréna) készítik el a parti éttermek az egyes fogásokat, van, ahol csak hal van az étlapon (Ittiturismo da Abate).

3-4 tóparti városka után sok újat nem tartogatnak a soron következők (pici kikötő, pici főtér, néhány hegyoldalba vezető utcácska), de én minden alkalommal ugyanolyan lelkesedéssel vesztem el a számomra oly vonzó épületek között. Nem tudok betelni az árnyékok, ablakok, igazán helyi jellegzetességek látványával.

Varenna

Nem tudom pontosan miért, de az előbbi fotóról mindig a következő jelenet jut majd eszembe: (ehhez szükség van némi háttérinformációra, a már említett szűk, hegyi utak óriási élvezetet nyújtanak a motorosoknak, biciklistáknak és autósoknak. A gyalogosoknak mindez kevésbé ideális, sem járda, sem jól kivilágított/belátható útszakaszok sincsenek a segítségükre.) Vissza a sztorihoz és a helyiek alkalmazkodóképességéhez: egyik este mi is sétára adtuk a fejünket vacsora után, jóval előttünk anya-2gyerek-apa haladtak libasorban és egy fényforrásra lettünk figyelmesek, ami velük mozgott…a leleményes apa elemlámpával tette magukat jól láthatóvá, folyamatosan maguk mögé világítva. 🙂

Belaggio utcáin_2in1: étterem és ruhabolt

Como_talán magánlaksértettem 😀

Lezzeno_kilátás a szobánkból

Talán annyit elárulhatok, hogy nem könnyű fotóssal nyaralni, 1-2 gép mindig lóg rajtam és a leglehetetlenebb szituációkban állok meg (szó nélkül) vagy fordulok be egy utcán/sietek előre/maradok le, így az évek során Andris megedzette az idegeit és a nap adott pontján beül valahová kávézni, olvasgatni, míg én elkóborolok a gépeimmel. 😀 Ám motorcsónakról fotózni elég mókás, idén ezt is kipróbáltam, több-kevesebb sikerrel 😀 a Casino Royale és a Csillagok háborúja II. egyes jeleneteinek helyszínét meg kellett örökítenem (többek között):

Lenno_Villa Balbianello

Úgy ültem le az asztalomhoz, hogy maximum 10 fotó kerülhet a bejegyzésbe, no ezt kiválóan meghaladtam. 😀 Az “önös érdekeimen” túl (amivel kezdtem ezt a posztot) az volna a cél, hogy bennetek, – akik jártatok már ott – kellemes emlékeket, ízeket, illatokat, érzeteket idézzek fel és bennetek – akik még nem – pedig a vágy merüljön fel arra, hogy ezt a saját szemetekkel is látnotok kell ebben az életben.

Itt fogadom meg, hogy a következő utazós bejegyzésem a tavaszi, japán utunkat dolgozza majd fel! Ne legyetek restek bevasalni rajtam! 😀

 

(A fotók és a szöveg a szerző kizárólagos tulajdonát képezik.)

 

There is 1 comment

  1. Túróczi Zsófia

    Csodás írás,ízes,illatos,imádtam,már holnap indulnék…
    Olaszország amúgy is az egyik gyenge pontom,köszönöm az ízelítőt,egy kicsit utazhattam a kanapén ülve,egy jó olasz kávé mellett… 😉
    Várom a többi olvasni valót a jövőben… 🙂


Post a new comment