Karácsony előtt 4 nappal beüt a ménkű

Karácsony előtt 8 nappal Tomi közli, hogy összeköltözünk.

Karácsony előtt 4 nappal szólnak, hogy 1 hónap múlva kiállításom lesz a Deák Palotában.

ÁÁÁÁÁÁÁ! 
pezsgő, sőt champagne!

Szerencse, hogy a fotózás még októberben megvolt Eszterrel.

Eszembe juthatna, ha ezt 4 hónapja mondja valaki, körberöhögöm. De nincs időm a múlton gondolkodni, azonnal plakátot kell szerkeszteni. Bemutatkozó szöveget kreálni. Ilyesmiket:

“orkenyiadri a kiállítás megnyitásakor épp négy napja töltötte be a harminchármat. 

Fotós. 

Négy éve még nem volt az. 

Bölcsészkart és politológiát végzett, de kapott egy fényképezőgépet. Meg pánikbetegséget. 

Az egyik elmúlt, a másiknak itt láthatják az eredményét. 

Mint a korábbi kiálliításain, most is táncművészek jelenítik meg a legbelső, intim folymatait, úgy fotózva aktokat a lélekről, hogy a fizikai síkon nem mutat meztelenséget.

orkenyiadri úton van. Amikor megáll, kiállít, hogy mások is lássák. Nem szégyelli a pillanatnyi állapotot, – büszke rá, mert minden állomás egy lány, – nő, – stációja.

Ahogy a nem létező véletlen találkozások kiadják.”

Az ünnepek alatt meg is voltunk, köszi Anett, hogy a karácsonyfa alatt is a grafikával bindzsiztél. Közben persze folyamatosan volt ünnepelnivaló, elfolyt nem kevés buborékos ital, a másnapok pedig dupla kávékkal indultak. Az első szponzorokat ennek megfelelően kértük fel. Zoli, a Taittinger-t képviselő Bor és Más főnöke, elsőre igent mondott, és a La Marzocco kávéfőzők mestere, Gergő sem mert nemet mondani. A Barnes International Realty, akivel sokat dolgozom, főszponzorként szállt be a projektbe, ahol történetesen a CEO, Zoli, személyes jóbarátom is. Úristen, de jó fejek! Ahogy Péter is a Netprintertől, akivel már meg is volt a csapat. Aha, persze! Hogy állíthatna ki egy lány megfelelő, mit megfelelő, egy szuperkúl ruha nélkül. Bódis Bogi az Elysian-nal tuti kihozza belőlem a maximumot.

Január eleje helyszínbejárással, szervezéssel, papír-, és utómunkával, a megfelelő méretek kiválasztásával telt. Akik nélkül ez nem, nah az a menedzserem, Deni és a mentorom, Gergő, hálasssköszönet Nektek, hogy mindig és nagyon! Oda-vissza egyeztettünk mindenkivel. Ja, közben átköltöztem, innen csók a családnak a mindenért.

Az utolsó hétre fordultunk, katalogizáltunk, hiszen mégiscsak az volna a cél, hogy értékesítsük a korábbi és a jelenlegi fotóimat. További fotókért, részletekért, árakért írjatok az orkenyiadri@gmail.com-ra, szabad a vásár! 

1 héttel a kiállítás előtt írom ezt a bejegyzést, jön a végehajrá, minden gondolatom a kiállítás körül, csak remélem, hogy olyan varázslatos lesz, mint megálmodtuk Tomival. Köszönöm Neked, hogy íróként, kreatív szakemberként, velem gondolkodó társként, engem féltő férfiként vagy jelen, hogy még szabadabb lehessek.

Köszi, hogy eljöttetek, jó móka volt…ugye?!

There are no comments