Vigyél, ne Vegyél!

Vigyél, ne Vegyél!

(Jumbo)

Egy számomra új, de egyátalán nem idegen műfajjal jelentkezem, innentől kezdve nemcsak a fotóimon keresztül találkozhattok velem és a gondalataimmal, hanem a szavak szintjén is.

A legérdemesebb téma az első bejegyzésemre az örökbefogadás, méghozzá menhelyről. 2 éve erősítjük az örökbefogadók táborát, a nagyonkeverék Dió ebünkkel, aki strukturáltabbá tette a napjainkat, nyitottabbá váltam az emberek felé, terápiás segítőm volt, mikor a pánikbetegséggel küzdöttem, majd legyőztem azt. Oldalakon keresztül sorolhatnám, de csak jót hoztunk egymás életébe, semmiben sem marad el fajtatiszta társaitól, sőt! Megosztom veletek az egyik kedvenc képem az ezerből:

Dióval jött a menhelyek iránti érzékenységem is, eleinte tárgyi adományokkal segítettünk különböző állatmenhelyeket és természetesen a környezetemben korteskedtem az örökbefogadás mellett. Egy idő után többet akartam tenni, végig ott hevert a megoldás előttem, vagyis a kezemben. Fotós vagyok, hiszek a fotók erejében, sokszor csak egy fotón múlik minden!

Alig vártam, hogy megörökítsem a kutyusok lelkét és azt a szeretetet, ami bennük van, de nem találtam az ehhez passzoló koncepciót, ám egy csodás hajnalon hirtelen bevillant! Hiszen ők már ezer éve arra vágynak, hogy végre hazataláljanak, úgyhogy a bőrönd ötlete tökéletesnek tűnt. Már megunták ezt a létet, köszönik szépen a vendégszeretetet, összecsomagolták a holmijukat és indulásra készek. Bevetettem magam a bolhapiacok izgalmas világába, közben volt időm gondolkodni azon is, hogy tulajdonképpen a kölyökkutyák, kistestűek könnyebben gazdira találnak. De engem inkább azok a bennragadt, idősebb, nagyobb testű szeretetgombócok fogtak meg igazán, akiken az ember szeme továbbsiklik a kennelsoron.

(Zeusz)

Ebben a vállalásban lett partnerem a Budaörsi Állatmenhely, akiktől minden segítséget megkaptam az egyeztetéstől kezdve, a konkrét megvalósításig. Kicsit féltem, sőt nagyon, hiszen hatalmas terveim voltak/vannak ezzel a projekttel: gazdihoz szeretném segíteni ezt a 20 ebet és felhívni a figyelmet a menhely példás munkájára és az ottlakó védencekre! Márti és Beni (önkéntesek), akiket én csak kutyasuttogóknak hívok, mindent megtettek, hogy hozzásegítsenek 1-1 sikeres fotóhoz, persze mindvégig szem előtt tartottuk, hogy a kutyukat semmilyen kényszer se érje. Vittünk néhány kg jutalomfalatot, kutyamájkrémet és lélegzetvisszafojtva vártuk a soron következő ebet. Amire nem tudtam eléggé felkészülni, az a kutyák reakciója volt a mozdulatainkra, azok sebességére, a hangunk erejére vagy éppen a közelségünkre, de gyorsan alkalmazkodtunk. Megrendítő volt látni egyikük-másikuk félelmét és bizalmatlanságát az emberek iránt, amit szintén emberek brutalitása okozott. Mint ahogyan a reményt is a szemükben, percek alatt feloldódtak és újra játékos, önfeledt ebekké váltak.

Kongó

(Kongó)

Rengeteg vicces helyzet is adódott, Viola nem bírt megállni, annyira mindenhol ott akart lenni, Huba tubusostól ízlelgette a májkrémet, Kenya pedig a hátsóját fotóztatta volna, szinte említésre sem méltó a mindent átható pisi-, es kakaszag, ugyanis egészen jól látható módon körbejelölt minket ez a majdnem két tucat eb. 🙂 Mindannyiukat a szívembe zártam, összességében pedig egy remek sorozat kerekedett ki ebből a délelőttből! Remélem a következő bejegyzésem a már gazdisodott ebekről szól majd! 🙂

(Ambrus)

A teljes sorozattal a BB’z Barban találkozhattok július 6-án 18.00-tól, amely egészen augusztus elejéig megtekinthető ott! A megnyitót adománygyűjtéssel kötjük össze a Budaörsi Állatmenhely részére. Figyeljétek az eseményt is, sok érdekességet osztunk meg veletek!

https://www.facebook.com/events/743611969152276/?fref=ts

A legfontosabb pedig: Vigyétek ki ezeket a csodákat és ne Vegyetek!

 

 

There are no comments